A kegyelem az egyik legszebb emberi teljesítmény. A kegyelem a szenvedéstől szabadít meg. Esetleg olyan embert is, aki másnak okozott szenvedést. A kegyelem ugyanakkor nem megbocsátás és nem elfelejtés. A kegyelem nem az áldozat megcsúfolása, hanem az áldozat szenvedésének elismerése. A kegyelem a bosszú ellentéte.
Ha ártatlanoknak kell kegyelemért könyörögni, akkor az a bűnös, akinek könyörögnek.
Ha a bűnös könyörög a kegyelemért, ismeri önmagát, mert abban reménykedik, hogy a másik ember nem olyan, mint ő. Ha ebben a reményében megcsalatkozik, még gonoszabbá válhat, és még ádázabb tetteket követhet el.
Ha a beteg ember könyörög a kegyelemért, neki a halált lehet adni. Felszabadulást a testi és lelki szenvedés alól. Hajlamosak vagyunk hinni ennek a kegyelemnek a jogosságában, de a bűnösében nem, mert a beteg és bűnös ember nyilván különbözik egymástól.
Néha azonban a betegség és bűnösség átfedheti egymást. Valaki azért követett el bűnt, mert beteg lett. A legtöbb esetben azért lett beteg, mert azok, akik szerethették volna, nem szerették, hanem megbetegítették.
A kegyelem miatt és okán vagyunk emberek. Az a lehetőség is bennünk van, hogy kegyetlenek legyünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése