Nem tudom, hogy ki vagyok, és ebben nem vagyok bizonytalan. Nem tudom, hogy merre tartok, és ezt be merem magamnak vallani. Nem tudom, hogy mi lesz velem, és ettől néha félek, de éppen ezért tudok néha fellélegezni. Nem tudom, hogy kellene-e magamat szégyellni azért, mert soha nem tudtam, hogy ki vagyok. Nem tudom, hogy mi van a múltamban, az biztos, hogy valami van, ami miatt ez van, ami van, de nem tudom. Az nyugtat meg egy kissé, hogy lehet, hogy semmi olyan nem történt velem, ami miatt olyan vagyok, amilyen. De ez lehetetlen. Magammal műveltem. Csak én vagyok felelős azért, hogy nem tudom, hogy ki vagyok. A döntéseim, amelyeket gyermekkoromban hoztam. És persze azok is, amelyeket később, de nem igazán tudom.
2025. február 5., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
120426
A tűt kihúztam, pedig nem is hátráltatott, csak zavart. Sétáltam az utcán, és minden olyannak tűnt, mintha eredeti lenne, mintha a fejemen k...
-
Hátat fordított nekem, suttogva kérdezte, hogy én nem szoktam-e arra gondolni, hogy meg akarok halni. Én élni akarok, feleltem. Hazudsz, és ...
-
azt mondta, hogy a jelvény, amit viselek, csúcsszuper, aztán egy szilánk kéttéhasította az agyát
