30042

Minden hazugság az önismeret hiányából fakad.

Minden hazugság ártalmas.

Minden hazugság hatalmat eredményez. 

120426

A tűt kihúztam, pedig nem is hátráltatott, csak zavart.

Sétáltam az utcán, és minden olyannak tűnt, mintha eredeti lenne, mintha a fejemen kívül is létezne igazság.

És aztán az idő egy emberöltővel megcsalt, és tudtam, hogy még egy életet le kell élni ahhoz, hogy kiheverjük azt, ami történt.

De aztán elfelejtettem mindent, és mentem tovább, délre, fények nyalábjain száguldottam.

A túlélők hangját nem hallottam, és ők sem értettek engem, mert más nyelven beszéltünk.

Beszéltem nekik a kulcs fordulásáról a zárban, és meséltem nekik az ajtók mögötti emberekről, és arról, hogy hogyan tekintettek rám.

Azok a tekintetek az én tanítómestereim.

A sóhajaik és a gyermekkori álmaik elérnek engem, és néha keresztüldöfik a szívemet.

Értsd meg, mennem kell tovább, és a fiam fejét meg kell simogassam.

És akkor leültem a fiatal nők elé, akik olyanok voltak, mintha egy másik bolygóról jöttek volna.

Az egyikük odajött hozzám, és lassan, hogy annyira azért ne fájjon, elmondta nekem, hogy mik történtek a régi házban.  

xtat

azt mondta, hogy a jelvény, amit viselek, csúcsszuper, aztán egy szilánk kéttéhasította az agyát

xtat

Ott állt a szikla peremén -

nem, inkább a híd korlátján,

vagy talán a magas ház tetején,

és én mentem felé.

Nem is tudom, hogyan,

talán remegett a lábam,

a kezemet meg kinyújtottam felé,

ahogy máshol láttam,

hogy így csinálják.

Mielőtt leugrott volna,

kinyitotta a száját,

és azt suttogta,

hogy a gyerekek mindig

kimondják, amit a szüleik elhallgattak. 

xtat

na, én most létrehoztam az embert,

de az nem jelenti azt, hogy a fejébe is látnék,

de van, aki úgy alkotta meg a fiát, hogy mindenben számíthat rá,

és, akinek nincs fia, az az önnön fejében teremti meg

a

gonoszt

xtat

nézd a mérnököket, milyen gondosan terveznek,

a szemüket le nem vennék a munkájukról,

ha kell görnyednek, a bordáik között összegyűrődnek a belső szerveik,

de nem adják fel, inkább megrokkannak 

xtat

itt vagy velünk, és mégsem szólnak neked, hogy beteg vagy, szegezte nekem,

nem is tudtam, hogy ennyire rossz a helyzetem, döbbentem meg,

pedig az, pedig az, nekem elhiheted, túl rég óta vagyok itt, hogy ne lássak