xtat

azt mondta, hogy a jelvény, amit viselek, csúcsszuper, aztán egy szilánk kéttéhasította az agyát

xtat

Ott állt a szikla peremén -

nem, inkább a híd korlátján,

vagy talán a magas ház tetején,

és én mentem felé.

Nem is tudom, hogyan,

talán remegett a lábam,

a kezemet meg kinyújtottam felé,

ahogy máshol láttam,

hogy így csinálják.

Mielőtt leugrott volna,

kinyitotta a száját,

és azt suttogta,

hogy a gyerekek mindig

kimondják, amit a szüleik elhallgattak. 

xtat

na, én most létrehoztam az embert,

de az nem jelenti azt, hogy a fejébe is látnék,

de van, aki úgy alkotta meg a fiát, hogy mindenben számíthat rá,

és, akinek nincs fia, az az önnön fejében teremti meg

a

gonoszt

xtat

nézd a mérnököket, milyen gondosan terveznek,

a szemüket le nem vennék a munkájukról,

ha kell görnyednek, a bordáik között összegyűrődnek a belső szerveik,

de nem adják fel, inkább megrokkannak 

xtat

itt vagy velünk, és mégsem szólnak neked, hogy beteg vagy, szegezte nekem,

nem is tudtam, hogy ennyire rossz a helyzetem, döbbentem meg,

pedig az, pedig az, nekem elhiheted, túl rég óta vagyok itt, hogy ne lássak

xtat

Az út nem tiéd, mondta.

Zavarsz, mennydörögte.

Takarodj innét, kiabálta, pedig csak arra akartam menni, amerre ő.