Mindenféle nagy felfedezés és rejtély

Persze elcsodálkozunk azon, hogy mi, miért és hogyan került oda, ahol éppen van, és ha valami nagyon szokatlan, akkor azt véljük, hogy egészen kivételes. És akkor az a varázslatos, hogy a csoda éppen ott jelenik meg, ahol mi vagyunk, ahol az a hely van, ahol mi keletkeztünk, ahol mi szőttük a történeteinket, mi voltunk együtt a szeretteinkkel, és akkor ott dereng bennünk valami bizsergető érzés, hogy semmit sem tudunk arról, hogy mi honnan jöttünk. Erre a csoda ébreszt minket, és ez az érzés valójában varázslatosabb, mint a csoda.

A kameroidok bebábozódása

 

Néhány fosszilis lehet bizonyítja, hogy a kameroidok páncélja megszilárdult, és mesterséges kitinvázat alkotott. Ebben az állapotban már teljesen működőképesek voltak, és befolyásolták az emberi lényeket, hogy csatlakoztassák őket a hálózatra. Az emberi lények és a kameroidok együttélésére a parazitoid szimbiózis volt jellemző. A két faj összetartozása a hálózat révén valósult meg. Úgy tűnt, hogy a kameroidok az emberek és/vagy a hálózat szemeként funkcionáltak. Sokkal tartósabbak voltak, kitartóbbak, és akár évekig is képesek voltak bebábozódott állapotban valamilyen kiszögellésen megmaradni. Sokuk elpusztult ebben az állapotban. Az emberek úgy fogalmaztak, hogy működésképtelenné váltak. Ha az emberek elhagytak egy bizonyos helyszínt, a kameroidok pusztulása felgyorsult. Ekkor, mint ahogy a fent ábra is mutatja, mérges folyadékot lövelltek ki magukból. A kutatók szerint ekkor kezdődött el az a folyamat, ami a kameroidok önálló entitássá válásához vezetett. Mivel parazitoidok voltak, csak a hálózat révén mutattak életjelenségeket. Amikor a hálózat helyét átvette a void, megkezdődött az emberi lények szükségletmentesítése.

A subset of fossils presents potential evidence suggesting the solidification of cameroid shells, culminating in the formation of an artificial crust. In this state, cameroids attained full functionality, exerting influence over humans for integration into the network. Their coexistence with humans exhibited characteristics of a parasitoid symbiosis. The network served as the nexus for the convergence of both species, with cameroids acting as the visual sensory apparatus for humans and/or the network. Remarkably resilient and persistent, cameroids could endure a dormant state for extended periods, often succumbing to dysfunction upon humans' departure from a locale, accelerating their deterioration and culminating in the release of toxic substances. This phase is believed to mark the inception of the cameroids as distinct entities, expressing vitality solely through the network, initiating the de-coupling process from human dependence with the advent of the void replacing the network. 

A kameroidok csíraállapota

A padlón jelentek meg. Csillogtak. Folyékonyak, és hidegek. Rossz benyomást keltettek. Akkorák lehettek, mint egy pin-pong labda. A közelükben halk fehérzaj. Aztán kiemelkedett a belőlük egy gömbszerű képlet. Vékony száron növekedni kezdett. A folyamat pár napot vett igénybe. A szár elszakadt, mint egy mézcsepp, és a kameroidok kosárlabdányi gubóként lebegtek másfél méter magasban. Ekkor már működtek, csak nem tudtak repülni. Ugyanaz a furcsa, bizsergető, zsibbasztó érzés árasztott el mindenkit, aki a közelükbe merészkedett. Sokan azt mondták, hogy poloskaszagot árasztottak. Mások szerint erős naftalin illatuk volt. A felületüket állítólag távcsövekkel figyelték, és azt mondták, hogy mikrochipek ugráltak a gömbök belsejében, mintha vizibolhák lennének.

They manifested on the surface, exhibiting a shimmering quality, indicative of their liquid and cold nature. The visual impression they conveyed was misleading, resembling objects approximately the size of a ping-pong ball. A subtle white noise emanated from their vicinity. Subsequently, a spherical structure emerged, evolving on a slender stem over several days. The stem fractured akin to a droplet of honey, and the resulting cameroids ascended, resembling basketball-sized cocoons suspended at the height of one and a half meters. Although in this state they were operational, they did not engage in flight. Proximity to these entities induced a peculiar sensation—tingling and numbing—reported by those who ventured near. Descriptions varied, with some likening their scent to that of insects, while others detected a pronounced aroma of naphthalene. Observations through binoculars revealed surfaces housing microchips, which exhibited movement within the spheres, reminiscent of water fleas.

Fogasok

 Túl sok volt belőlük. Árván lógtak. Mint valaha az emberek.