és ha nem gondolsz rá, akkor biztosan nem fog elburjánzani,
mert pont az aggodalom miatt kezd el kifejlődni,
vagy hogy csak abban reménykedsz, hogy ezt az egyet, ezt a utolsót még meg fogod úszni,
és minden nap vizsgálgatod, hogy mekkora, hogy nem nőtt-e,
de be kell látnod, hogy ott van, makacsul, rendületlenül, megcáfolhatatlanul,
és azt hirdeti, hogy rohan feléd a fájdalom, már kinyitotta a szemét,
amely acélos és szürke, nincs benne semmi melegség,
hanem csak a kegyetlen és mohó elfogadás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése