A padlón jelentek meg. Csillogtak. Folyékonyak, és hidegek. Rossz benyomást keltettek. Akkorák lehettek, mint egy pin-pong labda. A közelükben halk fehérzaj. Aztán kiemelkedett a belőlük egy gömbszerű képlet. Vékony száron növekedni kezdett. A folyamat pár napot vett igénybe. A szár elszakadt, mint egy mézcsepp, és a kameroidok kosárlabdányi gubóként lebegtek másfél méter magasban. Ekkor már működtek, csak nem tudtak repülni. Ugyanaz a furcsa, bizsergető, zsibbasztó érzés árasztott el mindenkit, aki a közelükbe merészkedett. Sokan azt mondták, hogy poloskaszagot árasztottak. Mások szerint erős naftalin illatuk volt. A felületüket állítólag távcsövekkel figyelték, és azt mondták, hogy mikrochipek ugráltak a gömbök belsejében, mintha vizibolhák lennének.
They manifested on the surface, exhibiting a shimmering quality, indicative of their liquid and cold nature. The visual impression they conveyed was misleading, resembling objects approximately the size of a ping-pong ball. A subtle white noise emanated from their vicinity. Subsequently, a spherical structure emerged, evolving on a slender stem over several days. The stem fractured akin to a droplet of honey, and the resulting cameroids ascended, resembling basketball-sized cocoons suspended at the height of one and a half meters. Although in this state they were operational, they did not engage in flight. Proximity to these entities induced a peculiar sensation—tingling and numbing—reported by those who ventured near. Descriptions varied, with some likening their scent to that of insects, while others detected a pronounced aroma of naphthalene. Observations through binoculars revealed surfaces housing microchips, which exhibited movement within the spheres, reminiscent of water fleas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése