Van valaki a börtönben a sok ottani emberből összegyúrva. Hatalmas, és ugyanolyan, mint az uralkodók. Szinte csak indulatból beszél. Azokról szól, akik odajuttatták, de közben meséli az életét is. Az emlékei az elnyomók cselekedeteit tükrözik vissza.
Hogy hogyan ártottak neki.
Hogyan bántották a testét.
Hogyan alázták meg a lelkét.
Hogyan mérgezték meg, és hogyan vették el az eszét.
Hogy amit követeltek tőle, az árulás és lehetetlenség.
Hogy félremagyarázzák a szerencsétlenségét.
Hogy lemeztelenítették.
Hogy folyton csak bámulják, ahogy vagdossa önmagát.
Hogy rengeteg szája, hónalja és húgycső- és végbélnyílása szivárog.
Hogy nemi szervei és mirigyei is zabolátlanok.
Csillagokat nem lát. Holdat nem szimatol. Angyal nem öleli. Csak egy hideg gödörben kushad és szellemek suttognak felette.
Gyermeket nem simogat, nem enyhít fájdalmat, és az ő kisded porhüvelyeit nem temeti el igazán senki.
Engedjetek ki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése